Rovat
Edzésről edzésre csiszolod a technikádat. A hátizmaid már szinte önállóan dolgoznak, az irányzékod be van lőve, a vesszőid egyformák – és mégis, valami nem stimmel.
Érzed azt a sajátos feszültséget, amikor kint nyílik az ajtó, és az íjad végre nem a négy fal közé szorítva keresi az utat a célhoz?
Az F.O.M.O.-t – vagyis a Fear Of Missing Out, a lemaradástól való félelmet – sokan félvállról veszik.
Ha terep vagy 3D íjászversenyen jársz láthatsz néhány fura fazont, akik az ideget nem a vesszőnél - mutató és középső ujj között - fogják meg hanem a vessző alatt, ráadásul nem mindig ugyan ott.Megállnak a lőállásban, nézik a célt aztán az ideget, aztán a célt, aztán az ideget, számolgatnak valamit.
Szinte minden íjász szeretne profi szintre jutni, a példaképeik szintjére. Mitől jók azok az íjászok, akiket "jóknak" tartunk - azaz az élversenyzők? Mi a trükkjük?
Az íjász-edzések nagy része mindig ugyan úgy telik: bemelegítés, technikázás, stb.
A fejlődési görbe segítségével megérthetjük az íjász pályafutásunk alatt végbemenő történéseket.
A legjobb időjárási körülmény ha ragyog a nap,de azért a hőségben sem egyszerű az íjászat.
Sorozatunk előző részében az esős időben történő íjászathoz adtunk néhány tanácsot. Most a szél ellen vesszük fel a harcot néhány hasznos tanáccsal.
"Akkor íjászkodj kisfiam, ha jól esik!" - tartja az ősi íjász mondás.
