Edzésről edzésre csiszolod a technikádat. A hátizmaid már szinte önállóan dolgoznak, az irányzékod be van lőve, a vesszőid egyformák – és mégis, valami nem stimmel. A szóráskép szétesik, különösen hosszú távokon. Nem a széltől, nem a fáradtságtól. Valahonnan belülről.
Sokszor a hiba nem kint van, hanem közvetlenül a kezedben – és szinte láthatatlanul működik. Úgy hívják: a markolat csavarása.
Mi az a markolat csavarás?
Az íjászok körében közismert jelenség a markolat csavarása: egy nem kívánt forgónyomaték, amit a tartókezed hoz létre lövés közben. Akkor jelenik meg, amikor a kéz szorítani, csavarni vagy „fogni” kezdi a markolatot ahelyett, hogy passzívan tartaná.
A modern reflex íj és csigás íj egyaránt úgy lett megtervezve, hogy elengedés után egyenesen előre mozdul. Ha a kézfejed oldalirányú erőket visz be a rendszerbe – akár a hüvelykujj apró nyomásával, akár az ujjhegyekkel, akár a tenyéralap feszülésével –, a markolat töredékfokban elfordul. Ez az elfordulás 70 méteren már elég ahhoz, hogy a vessződ szélesen kicsússzon a célterületről.
Sokan azt hiszik, hogy a szorosabb fogás több kontrollt jelent. Pontosan fordítva van. Az erős szorítás lövésenként változó kéznyomást okoz, ami közvetlenül szétrobbantja a szórást. Stresszhelyzetben, versenynyomás alatt, szélben vagy egyszerűen fáradtan ez a torzítás még hangsúlyosabbá válik – és ilyenkor szokás azt mondani, hogy nem megy a lövés, holott a kezünk az, ami nem engedi.
Mik az árulkodó jelek?
A markolat csavarása azért veszélyes, mert nem látványos. Az alábbiak azonban jelezhetik a problémát:
- véletlenszerű bal-jobb szórás, amit nem magyaráz a szél vagy más tényező
- következetlen csupasz vesszős (bareshaft) eredmények
- indokolatlannak tűnő irányzék-állítások
- változó íjreakció látszólag tiszta oldások után is
Ha ezek közül több ismerős, érdemes a fogásodat alaposan megvizsgálni.
A megoldás: ne fogj, hagyd!
A cél nem az erősebb szorításban keresendő – hanem abban, hogy egyáltalán ne szorítsd az íjat. A markolatnak a tenyér domborán kell feküdnie, a hüvelykujj töve és a tenyérvonal közötti részen. Az ujjak lazán, passzívan érintkeznek a markolattal: nem fognak, csak érintik.
Ezért vált az ujjhurok alapvető felszereléssé a versenyíjászatban. Egy helyesen kivitelezett lövésnél az íj elengedés után szabadon előreugrik – nem kell félni attól, hogy elejtjük. Ez a szabad előremozgás általában annak jele, hogy a kéznyomás eloszlása helyes.
A legjobb íjászok sokszor úgy írják le a tartókezüket, hogy: holt, semleges, átlátszó. A kéz feladata az erő átvitele – nem az, hogy beavatkozzon a lövésbe.
Tanuld el a semmit
A markolat csavarása nem a kezdők betegsége. Tapasztalt íjászok is küzdenek vele, különösen nagyon stresszes helyzetekben. A jó hír: tudatos munkával megtanulható. Nem erőre van szükség, hanem éppen az ellenkezőjére – következetes lazaságra, és arra, hogy megtanuld elengedni az íjat, még mielőtt elengedted volna az ideget.
Ha legközelebb szétesik a szórásod, ne az irányzékodhoz nyúlj először. Nézd meg a kezed.
Forrás: Treinador Nuno Carvalho
