Pár éves íjász-pályafutásom során sikerült megállapítanom, hogy a stabilizátorokat, mint eszközöket, valamiféle misztikus aura veszi körül: használja mindenki, akinek lehet, de szinte senki se tudná professzionális szinten elmondani, hogy miért is úgy használja, ahogy. A rossz hír az, hogy ez nem csak itthon van így: a külföldi portálokon is sokszor fel-felmerülő kérdések ezek és nem igazán vannak olyan publikációk, amik 100%-os pontossággal el tudnák az egészet magyarázni. Ennek természetesen egy roppant egyszerű indoka van: ahány ház, annyi szokás. Azaz egy stabilizátor-rendszer beállítását (az íj többi részéhez hasonlóan) nagyban befolyásolja maga az íjász!
Mindenkinek vannak berögződései, az általános indok az szokott lenni arra a kérdésre, hogy „miért így van beállítva, miért ezt használod?”, hogy „mert így kényelmes”. Nos, ez valahol jó válasz is, bár eléggé „konyhanyelven” van megfogalmazva. Már fentebb említettem, hogy külföldi oldalakon se nagyon van tökéletesen összeszedett anyag, ezért már itt szeretném jelezni: ez a cikk se lesz minden részletre kiterjedő, inkább csak azoknak próbál segíteni, akik el akarnak indulni a jó beállítások irányába, meg akarják ismerni az alapvető elméletet.
Stabilizátor 1×1 – Az alapok
Első körben azt hiszem,tisztázni kell, hogy pontosan mit is akarunk „stabilizálni” az íjon. Erre a válasz amúgy roppant egyszerű: a mozgást. Azok, akik irányzék nélkül lőnek, sokszor észre se veszik, hogy milyen mozgás van a célképben, hiszen nincs egy olyan apró, fix pont, ami ezt mutatná – a vesszőheggyel célzók érzik talán valamennyire.
Ha felrak valaki az íjára egy irányzékot – akár a legegyszerűbb is jó – rögtön meg fogja érteni, hogy miről van szó: főleg, ha hosszabb távra céloz. Stabilizátor nélkül óriási köröket – pontosabban fektetett 8ast – fog leírni az irányzéktüske. Ez a mozgás az, ami csökkenthető egy jól beállított stabilizátor-rendszer segítségével. Fontos, hogy teljesen megszűnni nem fog – kivéve, ha magának az íjásznak olyan stabil a keze, hiszen ez az egész mozgás magából az íjtartó kézből indul ki.
Fogalmak
Annak érdekében, hogy a későbbiekben ne legyen kavarodás, összeszedtem azt a néhány kifejezést, ami a témával kapcsolatban felmerülhet. Ebben a cikkben szándékosan nem szedem külön az íjkategóriákat, mivel mindegy, hogy olimpiai íjról van szó, vagy csigás íjról: az alapok ugyan azok. Természetesen vannak olyan kategóriák (pl. vadászirányzékos csigás, barebow), ahol az itt leírtak nagy részét nem lehet használni, mivel egyes elemei tiltva vannak.
- Hosszú stabilizátor (Long rod): Ez az íj elején lévő darab, gyakorlatilag alapeleme a stabilizátor rendszernek. Jól beállítva ez csökkenti a legnagyobb mértékben a mozgást.
- Oldalsó stabilizátor (Side rod): az íj oldalán, az íjász felé „ágaskodó” rövidebb stabilizátor, vagy stabilizátorok. Íjász függő, van aki mindkét oldalra rak, van aki csak az egyikre.
- V-bar: Ez az az eszköz, ami összefogja a hosszú és az oldalsó stabilizátorokat. Sok típus van belőle, állítható dőlésszögű, rögzített. Érdemes kísérletezni velük.
- Súlyok: a stabilizátorok végére rakható, általában hengeres testek. Alaptömegük változó, a jobb daraboknál egyesével lehet „adagolni” addig, amíg megtaláljuk a megfelelő beállítást.
Alapszabályok, irányelvek
Ahogy már többször jeleztem, sok eltérés van a stabilizátorok beállítását tekintve a különféle nézőpontok miatt. De van néhány olyan dolog, amiről a „nagyok” többé-kevésbé egyetértenek.
- Ha kezdő íjász vagy és nem tudod, hogy milyen beállítású stabilizátor rendszerre lenne szükséged, két opció is van:
- kezdd ezzel a szettel: 30″-os hosszú stabilizátor 6oz súlyozással és 12″-os oldalstabilizátor (egy darab, az irányzékrögzítéssel ellentétes oldalon) 15oz súlyozással. Ezzel nagyot nem lehet tévedni és viszonylag könnyen lehet belőle tovább matekolni.
- Hosszú stabilizátornak válassz egy olyat, ami a leginkább közel áll ehhez a formulához: húzáshosszod + 1,5-2″. Oldalra pedig egy közepes hosszúságút rakj fel. A súlyok tekintetében az ideális arány az 1:3 vagy 1:2,5 szokott lenni, ahol hátul van a több súly. Itt értelemszerűen az 1-3 nem lesz még jó attól, mert az aránypár stimmel.
- Ha túl sok a súly elöl, akkor úgy fogod érezni, hogy „lehúz” az íj.
- Ha túl sok a súly hátul, akkor „fölfele” rántja magát az íj.
- Ha a vízszintjelző az irányzékodon nem akar magától beállni középre, akkor kezdd el állítani az oldalstabilizátorod szögét, hogy mennyire tartson el az íjtól. A jól beállított rendszerrel az íjnak magától vízszintbe kell állnia (vízszintes talajon állva).
- Ha a tüske folyamatosan megáll a cél alatt, akkor vagy próbálj hosszabb oldalstabilizátort, vagy rakj rá több súlyt – vagy vegyél le az első stabilizátorról.
Zárszó
Remélem, sikerült egy-két hasznos tanácsot adni a stabilizátorok beállításával kapcsolatban. Annyit tennék még hozzá így zárszóként, hogy érdemes kísérletezgetni. Felrakni egy kicsit több súlyt, levenni. Ha így tesztek, arra azért figyeljetek, hogy az elején lehet, hogy „placebó” hatásként az újat fogjátok jobbnak érezni. Ne döntsetek elhamarkodottan. Néhány edzést legalább lőjetek végig, mielőtt pálcát törtök egy-egy beállítás felett.
