Interjú-dömpingünk másik ágába is belekezdünk: ezen széria az íjászedzőkről szól. Első alanyunk az ÍjászSuli videósorozat megalkotója, Kiss István.
Archer’s Guide: Határozottan régi motorosnak számítasz az íjászok között – mikor és hogyan csöppentél bele az íjászat világába?
Kiss István: Sziasztok, üdvözlök mindenkit, megtisztelő és köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Az íjászattal pontosan kétezerben ismerkedtem meg, egy kedves barátom elvitt a közeli lovas íjász táborba, egy versenyre. Ott fogtam életemben először íjat a kezembe, egy teljesen vadidegen, de nagyon barátságos íjász volt szíves és odaadta a saját fegyverét (jó)néhány próbalövésre. Óriási élmény volt!
Megemlítettem később a dolgot egy barátomnak, aki tagja volt az akkor még működő Magyar Terep és Vadászíjász Egyesületnek, a legendás MTVE-nek, amit Szöllősi Tóni barátom vezetett. Innen egyenes út vezetett hozzá és a mai napig büszkén mondom, hogy Ő tanított és néha még ma is tanít az íjászat fogásaira.
Archer’s Guide: Nemrég indult az Íjászsuli nevű videó-sorozatod, amit kifejezetten kezdők számára készítesz. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy az íjászatot nem csak űzni, de oktatni is szeretnéd?
Kiss István: Tanítani még Gödöllőn kezdtem, Tóni bácsinak segíthettem jópárszor, ami felbecsülhetetlen tapasztalatokat adott. Amikor Budapestre költöztem, a Kerecsenbe vitt az utam, ahol a mai napig edzősködöm Ludmány Péter kollégámmal egyetemben.
Hogy miért? Nem tudom, talán a vénámban van… Kevesen tudják, de bizony, nagyon sok éven át voltam hivatásos tanár.
Archer’s Guide: Amióta csak ismerlek, mindig faközepes vadászreflex íjjal láttalak lőni, egy-két alkalommal talán történelmi íjjal. Mi az, ami megfogott bennük? Soha nem is próbáltál csigás íjjal lőni?
Kiss István: Huhh, hogy is volt? 🙂 Tradival kezdtem, valamikor a kétezres évek legelején. Azt talán három, vagy négy évig gyűrtem, a vége felé nem is ment rosszul. Emlékszem, abban az időben voltak Grózer Csaba TRH magyar, török íjai az abszolút elit íjak…
Aztán egyszer csak, egy barátom révén kezembe került egy vadászreflex. Úgymaradtam. Túl nagy segítség volt a kifutó, a nagyobb sebesség miatt kisebb ballisztikai ív és a karbon vesszők egyformasága. Nagyon sokáig, kb nyolc évig egy mára nagyon öreg Ragim Impalával lőttem, te jó ég ha bele gondolok mennyi győzelem van abban az öreg „Suzukiban”. Ő tanított meg arra, hogy a helyes technika és a jó vesszőválasztás fontosabbak, mint maga az íj. Viszont egy éve bare-bowra váltottam, amit egyáltalán nem bánok.
Csigás íj? Ó, dehogynem akartam lőni vele! De aztán rájöttem, hogy a csigás íj nagy pénznyelő, ahogy nézegettem a többieket, hogy milyen gyakran és mennyiért váltogatják a szereléket, úgy gondoltam, az én anyagi prioritásaim máshová súlyozódnak, így lemondtam róla.
Archer’s Guide: Edzőként is “csak” történelmi és reflex íjászokkal foglalkozol, vagy mehet hozzád bárki? És pontosan hova is kell menniük? 🙂
Kiss István: Azt szoktam mondani, kézi oldású technikát tanítok, Budapesten, a Visegrádi u. 26/b szám alatt.
Archer’s Guide: Ahogy sorra okítod az érdeklődöket az íjászat rejtelmeire, számos klasszikus és kevésbé klasszikus hibával találkozol. Melyik az a technikai hiba, amivel a leggyakrabban találkozol? És miből eredhet szerinted?
Kiss István: Íjászboltosként, minden hibával találkozom, nem is emelnék ki technikai dolgot. Az viszont bántani szokott, amikor valaki bejön a nem nálunk vásárolt íjára ideget venni és nem tudja megmondani, hogy milyen íja van. Ezt nagy tiszteletlenségnek szoktam megélni, persze nem mondok semmit.
Az edzésen, mint (szerintem) mindenhol máshol, az oldásból eredő hibák korrigálásával megy el a legtöbb idő. A helyes lapockazárás ritkán valósul meg, illetve gyakori a tolás hiánya, de ezt még sokáig lehetne sorolni
Hogy miből erednek a hibák? Szerintem abból, hogy a lövésnek nevezett mozgássorban gyakorlatilag nincs természetes mozgás, a test folyton tiltakozik és egyfolytában le kell győzni minden ingert.
Archer’s Guide: Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valakiből ma Magyarországon sikeres, eredményes íjász válhasson? Illetve mi az, ami veszélyes lehet a fiatalabb íjász-generáció számára, ami nehezíti a fejlődésüket, eltérítheti őket?
Kiss István: Mi kell ahhoz, hogy valakiből ma Magyarországon sikeres, eredményes íjász válhasson? Lemondás, kitartás, alázat, pénz, idő… sok minden, mint minden élsporthoz.
A fiatalabb íjász generációnál nagy gond az alázat hiánya. Azt szokták gondolni, attól, hogy elfelé megy tőlük a nyíl, ők már íjászok. Az első edzésen meg is szokták kérdezni:
“- Mennyi idő alatt tanulok meg lőni?
– Ó komám, lőni, arra, hogy kilőj egy nyilat, arra megtanítalak tíz perc alatt.
Jól lőni! Na az kicsit nehezebb!”
Tehát nagyon fontos az alázat, nem csak ebben, hanem mindenben, de ez nem az én dolgom, hanem a szülőké, de ezt itt most befejezem, mert mindjárt előjön belőlem a tanár és napestig mondom…
Nagy vízválasztó szokott lenni fiatalabbaknál a nemi érés, olyankor a legények, lányok kissé elkalandoznak a sporttól.
Archer’s Guide: Ha csak egy tanácsot adhatnál annak érdekében, hogy valakiből sikeres(ebb) íjász legyen, mi lenne az?
Kiss István: Nemcsak a fiatalabbaknak, hanem az idősebbeknek is szoktam mondani az edzéseken?
„Ezt komám te választottad, ez nem testnevelés óra, hogy ellógd!
Ezt nem elég csinálni, ezt akarni kell jól csinálni!”
Kövessétek Kiss Istvánt a Facebook-on is: Kiss István Íjászedző
