Archer's Guide / Íjtípusok

Íjtípusok

Számos íjtípus létezik az íjászaton belül, amiket egy laikus számára sokszor nehéz megkülönböztetni. Ezen felül természetesen a különféle szabályzatok is nehezítik a dolgot, hiszen például a különféle nemzetközi 3D szabályzatok máshogyan kategorizálnak. Az alábbi listában igyekeztünk általános érvényű megfogalmazással bemutatni az íjtípusokat, a teljesség igénye nélkül.

Tradícionális íj

Tradícionális íj

A tradicionális íj szó szerinti értelmezésben hagyományos, történelmi íjat jelent. Az itthoni íjászszlengben nagy általánosságban ennek ellenére a merevszarvú reflexijakat értik a (tradis íj) kifejezés alatt.

Az eredeti merevszarvú íj úgy készült, hogy egy megfelelően kialakított fa vagy bambusz középrészbe becsapolták az íj végeit képező merev szarvakat, majd az íjász felé eső oldalra szarulemezt, a cél felé néző oldalra pedig állati inak rostkötegeit enyvezték.

Az ennek az íjfajtának az alakját utánozó modern íjak vagy műgyantával impregnált üvegszálkötegekből készülnek, vagy fa és üvegszálas lemezek összeragasztásával, laminálásával.

Történelmi és modern longbow

Történelmi és modern longbow

A hosszúíj ma egy olyan íjat jelent, amelynek felajzott állapotban nincs reflexbe hajló része, és az idege csak két pontban, a beakasztási pontokban érintkezik az íjjal, innen az íj markolata felé haladva mindig nő a távolság a húr és a karok között.

A legismertebb klasszikus hosszúíjak az angol longbow és az amerikai flatbow kivitelű lőszerszámok. Az angol longbow egy darab fából kifaragott, a markolati részen „D” keresztmetszetű, a végek felé fokozatosan vékonyodó és „O” keresztmetszetbe átmenő íj.

Leajzott állapotban egyenes, vagy enyhén „C” alakú, felajzva lapos „D” betűt, megfeszítve körcikkelyt formáz. Kifutó, ablak, vesszőpolc nincs rajta, gyakran még a markolata sincs borítva.

Harcban a warbow-nak nevezett változatát használták, ezek a brutális erejű, 80-120# feszítőerejű fegyverek voltak. A belőlük kilőtt, 60-80 grammos, 10-12 mm vastag nyilakkal lőtt területtűz megközelítően a mai tüzérség feladatkörét
töltötte be, egy két-három perces, akár néhány tízezernyi nyílból álló zápor hatása félelmetes lehetett.

A flatbow kialakítás az Észak-Amerikai hagyományos íjakra jellemző, de természetesen másutt is előfordult. Ennek a jellemzői a makolati rész kivételével a teljes hosszon csaknem azonos vastagságú karok – az íj szemből nézve változó szélességű, nyolcasra emlékeztető, „piskóta” alakú.

A mai hosszúíjak legtöbbször modern és hagyományos anyagok különböző rétegeiből, azok összeragasztásával készülnek. Szinte minden esetben (a célzást megkönnyítendő) a vessző számára a markolati részen
kivágott ablakot is találunk, így próbálva a sportíjak középlövő jellegéhez közelíteni.

Vadászreflex és Barebow

Vadászreflex és Barebow

A vadászreflex és az úgynevezett barebow íjak egy tőről származnak felszereltségük tekintetében. Mindkettő csupasz: egyszerű íjak, úgynevezett pisztolymarkolattal, középlövő (vagy ahhoz közelítő) kialakítással és nem használnak irányzékot. Ami alapvetően megkülönbözteti a két kategóriát egymástól az az íj alapanyaga illetve a lövési stílus.

A vadászreflex íjak hagyományosan faíjak (különféle laminálásokkal, csapolásokkal). Létezik belőlük egybe vadászreflex és szétszedhető verzió is – ez az úgynevezett take-down kivitel. Ezeknél a karok levehetőek a középrészről, így a szállítás könnyebben megoldható, valamint a karok könnyedén cserélhetőek erősebbre/gyengébbre igény szerint. További jellegzetessége, hogy méretét tekintve a kisebb méretű íjak közé tartoznak abból a célból, hogy a tényleges vadászat során az íjász könnyen tudjon a bozótosban közlekedni vele.

Ezzel szemben a barebow íjak fémközéprésszel rendelkeznek és mindig szétszedhető kivitelűek. Ezek gyakorlatilag lecsupaszított olimpiai reflex íjak. A versenyek nagy részén nem rakható rá stabilizátor, maximum súly. A különlegessége ezeknek az íjaknak, hogy a “barebowsok” szinte egytől egyig úgynevezett stringwalking technikával lőnek, ami azt jelenti, hogy nem egy ponton fognak rá mindig az idegre, mint a klasszikus technikáknál, hanem a távolság függvényében változik ez az aláfogás. Mivel ez a technika asszimetrikus terhelést ad a karoknak, ezért nem minden íj alkalmas rá – ezért se használják a vadászreflex íjakon.

Fontos azonban megjegyezni, hogy egyes versenyszabályzatban fém középrésszel is lehet a vadászreflex kategóriában indulni, de ott szinte mindig tiltott a stringwalking! Fordítva viszont nem igaz: barebow kategóriában nem kötelező a stringwalking – csak kifejezetten ajánlott 🙂

Olimpiai íj

Olimpiai íj

A klasszikus modernkori reflex íjak: egytől egyig szétszerelhető kivitelben készülnek és számos kiegészítő szerelhető rá. Ami minden olimpiai íjon megtalálható:

  • Irányzék: ez az eszköz segít a célzásban. Minden íjásznak magának kell beállítani az íja és lőtechnikája függvényében, hogy a megfelelő távolságok. Ezek az irányzékok eltérnek a csigás íjak irányzékaitól, erre érdemes odafigyelni a vásárláskor!
  • Stabilizátor: Ezekből akár egész rendszereket is látni az íjakon – a laikus szemnek okozzák a “karácsonyfa” kinézetet. Fő funkciójuk a vízszintes és függőleges mozgások csökkentése, hogy az íjásznak a lehető legkisebb energiabefektetésre legyen szüksége a célra tartáshoz.
  • Bergeres kifutó: a történelmi íjakkal ellentétben ezeknél az íjaknál már nem a kézfejen fut ki a vessző, hanem egy erre a célra kifejlesztett kifutón. A berger pedig egy rugós oldaltámasz, ami a vessző oldalirányú mozgását hivatott tompítani.
  • Klikker vagy kattintó: Kezdő olimpiai íjászoknál gyakran leszedik az edzők ezt az eszközt, mivel a helytelen használat több kárt tud okozni, mint hasznot. A lényege ennek a felszerelésnek, hogy fix húzáshosszt és ritmust biztosít jó kezekben az íjász számára. A vesszőt húzás közben egy fém lapka alatt húzza át az íjász, és amikor “áthúzta a kattintó alatt”, akkor az egy, az íj középrészére szerelt lapnak csapódik, jelezve az “oldási engedélyt” és azt, hogy abban a pillanatban tökéletes a húzáshossz.

Csigás íj

Csigás íj

A legmodernebb technológia képviselői. A karok végén egy-egy excentrikus csigarendszer található, aminek fő célja, hogy a húzás végén átbillenve lekönnyítsen, aminek következtében az íjásznak alacsonyabb fonterőt kell tartania, így megnőhet a célzási idő.

Felszerelés függvényében több csigás íj típust különböztetünk meg:

  • Irányzék nélküli csigás íj: ritka kategória, kevesen lőnek manapság így. Lényegében egy reflex íj “ösztönös” célzási módszerét használják a csigás íj technikájával. Nincs irányzék, az esetek túlnyomó részében az olimpiai íjhoz hasonló oldaltámaszos kifutóval. A célzás a vessző hegyével történik.
  • Vadászirányzékos csigás íj: általában 4-5, fix távolságra beállított irányzéktüskével ellátott csigás íjak. A vadászok is ezt használják, mivel rosszabb fényviszonyok közt is jól használható, valamint a lesen ülve nincs lehetőség az irányzék állítására. A szabályok értelmében rövid stabilizátort használnak.
  • Scope-os csigás íj: egy irányzéktüskével rendelkező irányzékot használnak ezen kategória versenyzői. Ezen íjászok az irányzékskálát minden célnál állítják egy előre beállított skálán, amit maguknak rögzítettek. Az esetek többségében az irányzék rendelkezik nagyítólencsével, aminek köszönhetően a célfelület “közelebb jön”. Ennek viszont hátránya is van, hiszen rossz fényviszonyok között a célzás nehezebbé válik, valamint a kéz mozgását is felnagyítva látja az íjász. Ezt a mozgást hivatott csökkenteni az olimpiai íjakon is használt stabilizátor-rendszer.

Számszeríj

Számszeríj

Népies nevén nyílpuska. A modern számszeríjak 150-250 font közötti húzóerővel rendelkeznek és nagyítólencsés, a puskákéhoz hasonlatos távcsövet használnak a célzási folyamatban. Ezeknek az eszközöknek azért van szükségük ekkora erőre, mert a vesszőt a sima íjakéhoz viszonyítva sokkalta rövidebb távon “tolják meg”, azaz kisebb ideig adnak át energiát a vesszőnek. A modernkori számszeríjak a pisztolyokhoz, puskákhoz hasonlatosan el vannak látva egy biztosító kapcsolóval is annak érdekében, hogy ne lehessen azt felhúzott állapotban véletlenül elsütni.

Ezeket az eszközöket nem kézzel szokták felhúzni, hanem egy csigás vonókábel segítségével – vannak természetesen olyan darabok is, ahol elektronikus rendszerű felhúzórendszer van beépítve, de ezek a versenyekről ki vannak tiltva – számszeríjjal pedig Magyarországon vadászni tilos!

Yumi

Yumi

Ennek az íjnak a használata hosszú és kitartó tanulást igényel egészen a mesteri szint eléréséig. Átlagosan 2,4 m hosszúak és egytől egyig asszimetrikusak. A lövéstechnikája ezeknek az íjaknak teljesen más, mint a hagyományos kézi oldású íjaknak. Itt az ideget egy úgynevezett “csavarós” megoldással kell húzni és egy elég komplex oldási folyamatra kell odafigyelni a lövés pillanatában.