Ha terep vagy 3D íjászversenyen jársz láthatsz néhány fura fazont, akik az ideget nem a vesszőnél – mutató és középső ujj között – fogják meg hanem a vessző alatt, ráadásul nem mindig ugyan ott.
Megállnak a lőállásban, nézik a célt aztán az ideget, aztán a célt, aztán az ideget, számolgatnak valamit. Szóval furán viselkednek, na! Nos, ők a barebow-osok és éppen stringwalking-olnak. Hogy mi is a stringwalking? Egy célzási módszer. Na, de irányzék nélkül célozni? Igen.
Hogyan is működik a Stringwalking?
Alapvetően a vessző hegyét használják célzásra és a távolság függvényében, közeli céloknál lentebb a távolabbiaknál fentebb (a vesszőhöz közelebb) fogják meg az ideget. Minden cél távolsághoz van egy távolság az idegen a vessző alatt. Ezt a tab-jükön lévő öltések számával határozzák meg. Világos, nem?
Nézzük most kicsit részletesebben és tudományosabban! A célzáshoz először is kell egy egyenes (e) amit 3 pont határoz meg. A szemünk (A), a cél (a sárga) (B) és egy referencia pont (C) az íjjon. A másik tényező a vessző röppályája – ami egy parabola (p). Ideális esetben a kettő egy pontban, a célon találkozik.
Az irányzék feladata, hogy a a vessző röppályáját beállítsuk, a röppályát a vessző szöge fogja meghatározni. De nekik nincs is irányzékuk! De van, de van, de van…! Az ideg, maga az íj és a nyílvessző az irányzék. A vessző hegye a tüske, az ideg az irányzék, a tab pedig a skála, a amin a távolságot beállítjuk. Hasonlóan működik a dolog, mint a
puskák nyílt irányzéka. A tüske a cső elején fix, a cső hátulján pegig az irányzék amivel a távolságot beállíthatjuk.
Az íjász a távolság függvényében a vessző alatt megfogja az ideget. Az íjat kihúzza a fixpotjához, majd a vessző hegyét a sárgára helyezi. A szem, a cél és a vessző hegye megadja az egyenest. A vessző szögét pedig az aláfogás mértéke határozza meg.
Nézzük ezt három példán:
Az első képen egy közeli célt kell eltalálni. Az ideget a vessző alatt nagyobb távolsára fogja meg az íjász ezért a vessző és a célra mutató egyenek szöge kicsi, a röppálya lapos.
A második képen távolabb van a cél itt az aláfogás kisebb tehát a röppálya íve is nagyobb.
A harmadik képen a legnagyobb távolságra lő az íjász, az aláfogás gyakorlatilag nulla. Ez az íj maximális célzott lőtávolsága (sringwalking-al).
Látható, hogy a vessző vége mozog a távnak megfelelően. Irányzék használata esetébe a vessző vége mindig a fix ponton van és a vessző hegye mozog fel-le a táv függvényében..de ez egy másik cikk.
Milyen távok lőhetők így?
A közeli távok (5m) esetén a vessző egészen a szem elé fog kerülni, ez a kiinduló állapot. A max. táv pedig akkor lőhető, ha a mutatóujj a vesszőt érinti. Átlagos íj esetében kb 0-55m. Nagyobb távok is lőhetők, de ezekre már külön technika van, pl kifutószárral vagy a bergerrel kell célozni, át kell váltani két ujj közé fogásra esetleg a célkör tetejét célozni.
Hogy lehet meghatározni az aláfogás mértékét? Minden távra, 5 vagy kisebb távonként ki kell próbálni és fel kell írni. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás…és a végén
… és…
